"A nap poénja" című rovatunkat olvassák, melynek tárgya:
Helga arca február 28-án leégett a napon. Esküszöm!! :) Tipppikus. Há' nem is én lennék! XD
2014. február 28., péntek
Helga sétálni Alicante
Megérkeztem!
És itt vagyok Alicantéban! Bevallom, amikor a buszból megláttam a várat, (ami itt a blog tetején is látható), azonnal könnyek szöktek a szemembe, olyan boldog voltam, hogy végre megérkeztem. :)
Az utazás nagyjából zökkenőmentes volt, egy dolgot kivéve: kb. 28-30 kiló cuccot kellett cipelnem... Ez nem Helga-kompatibilis... Már az első nap estére tönkre vágott a cipekedés, és másnap reggel gyakorlatilag nem éreztem az erőt, hogy a madridi centrumból elmenjek a Principe Pio állomásra, onnan kimetrózzak a buszvégre, majd öt órát buszozzak... De megcsináltam!
Íme egy kép a Ferihegyről:
Úton Alicante felé: (valami vár, valami hegyen :) )
Akiket eddig itt Alicantéban megismertem, mind nagyon kedves és jó emberek (szerintem). Elena, akivel az egyetemen fogok dolgozni, kijött elém a buszvégre kocsival, és elhozott az albérletemhez. Miguel, a lakás tulajdonosa, szintén jó fej. Elena amúgy még ide is felkísért, hogy legyen már valaki mellettem. Ez nem ártott, mert úgy tűnt, Miguel egy kicsit jobban összekapta magát, a kauciót is egyből elengedte :) A két új lakótársam két német srác, az egyik ügyvédnek tanul, a másik orvosnak. Így elsőre nagyon normálisak, és segítőkészek is. Mondjuk jobban örülnék, ha kockák lennének :)
A lakással sincs alapvetően semmi baj, szép régi épületben van. Az egyetlen probléma a spanyol stílusú fűtés, ami... hát nem igazán létezik. Úgy vannak vele, gondolom, hogy pár hónapig van csak egy kicsit hidegebb, oszt' kibírjuk. Úgyhogy 15 °C van a lakásban, és a szobámban lévő elektromos fűtőtest-szerűség meg elég gyenge... Visszasírom a Tócit! :)))
Már kicsit mászkáltam az utcákon. A város hihetetlenül szép és nagyon-nagyon nyüzsög. Olyan, mintha Nizza meg Malaga össze lenne mixelve. Az szállásom a városközpontban van (volt eszem, hahaha), 10 perc séta a kikötő. Nagyon jó idő van, már most majdnem túl meleg a tavaszi kabátom, és a bokacsizma is kezd túlzás lenni... Pedig itt már hidegebb nem lesz! :) A parkokban rengeteg virág van mindenütt, mintha sose lett volna tél...
Sajnos nem tudok túl sok fényképet készíteni, mert elveszett a fényképezőgépem aksitöltője... De majd a telefonommal igyekszek egy két impression-t feltölteni...
Például itt a híres part menti sétány:
Az utazás nagyjából zökkenőmentes volt, egy dolgot kivéve: kb. 28-30 kiló cuccot kellett cipelnem... Ez nem Helga-kompatibilis... Már az első nap estére tönkre vágott a cipekedés, és másnap reggel gyakorlatilag nem éreztem az erőt, hogy a madridi centrumból elmenjek a Principe Pio állomásra, onnan kimetrózzak a buszvégre, majd öt órát buszozzak... De megcsináltam!
Íme egy kép a Ferihegyről:
Úton Alicante felé: (valami vár, valami hegyen :) )
Akiket eddig itt Alicantéban megismertem, mind nagyon kedves és jó emberek (szerintem). Elena, akivel az egyetemen fogok dolgozni, kijött elém a buszvégre kocsival, és elhozott az albérletemhez. Miguel, a lakás tulajdonosa, szintén jó fej. Elena amúgy még ide is felkísért, hogy legyen már valaki mellettem. Ez nem ártott, mert úgy tűnt, Miguel egy kicsit jobban összekapta magát, a kauciót is egyből elengedte :) A két új lakótársam két német srác, az egyik ügyvédnek tanul, a másik orvosnak. Így elsőre nagyon normálisak, és segítőkészek is. Mondjuk jobban örülnék, ha kockák lennének :)
A lakással sincs alapvetően semmi baj, szép régi épületben van. Az egyetlen probléma a spanyol stílusú fűtés, ami... hát nem igazán létezik. Úgy vannak vele, gondolom, hogy pár hónapig van csak egy kicsit hidegebb, oszt' kibírjuk. Úgyhogy 15 °C van a lakásban, és a szobámban lévő elektromos fűtőtest-szerűség meg elég gyenge... Visszasírom a Tócit! :)))
Már kicsit mászkáltam az utcákon. A város hihetetlenül szép és nagyon-nagyon nyüzsög. Olyan, mintha Nizza meg Malaga össze lenne mixelve. Az szállásom a városközpontban van (volt eszem, hahaha), 10 perc séta a kikötő. Nagyon jó idő van, már most majdnem túl meleg a tavaszi kabátom, és a bokacsizma is kezd túlzás lenni... Pedig itt már hidegebb nem lesz! :) A parkokban rengeteg virág van mindenütt, mintha sose lett volna tél...
Sajnos nem tudok túl sok fényképet készíteni, mert elveszett a fényképezőgépem aksitöltője... De majd a telefonommal igyekszek egy két impression-t feltölteni...
Például itt a híres part menti sétány:
2014. február 23., vasárnap
Csajos nyaralás lezsírozva!
Az ábrán látható személyek megvásárolták repjegyeiket Spanyolországba, ahol Húsvétkor egy hetet fognak tartózkodni. Velem! <3 Juhúúú!
A végére jó fáradtak lesznek, mert nagyon rövid idő alatt nagyon sokat fognak buszozni... A család mérnök része ezzel szemben kivárja a magasabb színvonalú nyaralási lehetőséget, ami remélhetőleg minél előbb megvalósul! :)
2014. február 19., szerda
Egy hét múlva ilyenkor...
...már az alábbi városban leszek:
Madrid |
Már csak egy hét itthon... Nagyon furcsa ebbe belegondolni. Annak ellenére, hogy csak három és fél hónapról van szó, nagyon nehezemre esik itt hagyni a kis világomat. Ez nagyon jól mutatja, hogy hogyan is működik a ragaszkodás: az ember nem csak a jó dolgokat nem akarja elengedni. Na de majd adok én neki! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)