Helgalicia

Április 21-27. között abban az a kivételes szerencse ért, hogy 1 hetet tölthettem Galiciában, a buddhista barátaimmal!

Galicia, Észak-Spanyolország. Nem tévesztendő össze a közép-európai történelmi régióval, Galíciával (hosszú í!), amely a mai Lengyelország illetve Ukrajna területén található! Na ezt is most kell megtudnom a Wikipédiából...! :)))

Már nagyon régóta szerettem volna eljutni La Coruñába, mivel országos cimborám Juan az elmúlt 2 évben telebeszélte a fejemet, hogy ez az univerzum legjobb helye, ahová MUSZÁJ ellátogatnom! :)

És most ez összejött! Juhéjj! Malagából kocsival utaztunk (12 órás út), hétfőn hajnali fél 4-re értünk Coruñába. A La Coruñaiak elképesztően lököttek, nem tudom mikor láttam utoljára még egy ilyen bandát, akikből ennyire spontán dől a hülyeség a nap 24 órájában :)

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nem sokat tudtam Galiciáról, amíg el nem mentem oda. A számomra legérdekesebb tény, hogy a galiciai kultúrának kelta gyökerei vannak, a galiciaiak saját bevallásuk szerint sokszor közelebb érzik magukat az ír néphez, mint a spanyolhoz, és Írországban nagyon otthon érzik magukat. La Coruña leghíresebb látnivalóját, a Herkules-tornyot is egy nagy kelta harcos kezdte el építettni 2000 évvel ezelőtt. Spanyolországon belül Galicia egy autonóm tartomány, itt is minden két nyelven van kiírva, spanyolul és galiciai nyelven. Ez utóbbi egyébként a portugál nyelvből alakult ki, úgyhogy akkor sem fogsz érteni semmit belőle, ha C2 szinten tudsz spanyolul. La Coruña még hagyján ebből a szempontból, mert itt javarészt spanyolul beszélnek az emberek (igaz olyan erős akcentussal, hogy hatfele állt a fülem tőle, Juant még akkor sem értettem, ha csak annyit kérdezett tőlem spanyolul, hogy mondjuk "Hol van a macska?" :) ), azonban a kisebb településeken csak a gallego-t beszélik az emberek. Szóval sok szerencsét Mindenkinek, aki ide akar költözni...

Teljesen úgy éreztem magam, mintha egy másik országba kerveredtem volna. Az időjárás homlokegyenest az ellenkezője volt a valenciainak (ahol most is vagyok). Kb. 12-15°C volt, és az óceán miatt gyakorlatilag félóránként teljesen megváltozott az idő. Előbb sütött a nap, utána hirtelen beborult, utána fújt a szél, utána megint kisütött a nap, utána esett az eső... Valami mindig tombol. Nekem eléggé nagy kihívás volt ezt élvezni, volt, hogy két pulcsi meg egy kabát volt rajtam, de a barátaimnak szemmel láthatóan meg sem kottyant ez, annyi, hogy a nagy szélviharban csak felvettek már egy kötött pulcsit a pólóra. Nekik konkrétan a dél-spanyolországi időjárással van bajuk, mert hogy abban a nyomorult hőségben meg lehet ott gebedni, hogy ők azt nem bírják. :)

A sok eső és a viszonylag enyhe telek eredménye, hogy a természet gyönyörű. Csodálatos zöld minden, harapni lehet a friss levegőt, hegyek, erdők, sziklás partok... Elképesztő. Sajnos a fotóim nem fogják ezt visszaadni, mivel kb. úgy jártam, mint Londonban: az összes képem sötétszürke...

Egyik nap elmentem egyedül várost nézni. Volt még rajtam kívül vagy 5 túrista... Beültem 1-2 kávézóba,  teljesen más a hangulatuk, mint itt délen, inkább olyan "angol pub" feeling a jellemző. Az emberek is teljesen máshogy néznek ki, máshogy viselkednek, de ők is nagyon kedvesek. Nem osztom az andalúziaiak véleményét, miszerint "mufurcak" lennének.

Egyik nap ellátogattunk Santiago de Compostelába is, ami arról híres (többek között), hogy a híres zarandokút, az El Camino "végállomása". A santiagoi időjárás teljes egészében az alicantei ellentettje, ugyanis itt a statisztikák szerint az év 360 napján esik az eső (Alicantéban pont fordítva!). 

Az egy hét alatt a galiciai szanga nagyon a szívemhez nőtt. Elképesztő, hogy mennyire inspiráltak és lelkesek, folyamatosan, annak ellenére, hogy a 600 km-es körzetükben nincs még egy buddhista centrum (!!!). Nincsenek olyan kedvező helyzetben, mint mi (nem győzünk válogatni a programokban), mégis tele vannak energiával. Szerintem ennek az egyik gyökere az a nagyon mély barátság, ami közöttük van.

És most jöjjenek a fotók! Amikor sütött a nap, egész szép képeket csinált a telefonom, a többi meg... Nos olyan, amilyen...

Kis vár egy kis szigeten, az átlag la coruñai időjárással

Ez a "Váci utca" az óvárosban. Sehol egy túrista...

A kedvenc épületeim... Nagyon tipikusak ezek az ablakok, ezek miatt hívták régen La Coruñát a "kristályváros"nak, mert a hajókról a part felé közelítve már messziről lehetett látni, ahogy csillog a napfény a sok kis üvegtáblán

Alfonso bácsi homárt vesz. Természetesen bementem a halpiacra kíváncsiskodni, mint mindig... :)

A távolban a kikötő. Hát én még ekkora kikötőt életemben nem láttam... Az alicantei vagy a monacoi kikötő ehhez képest olcsó játék hülyegyerekeknek. Felhívnám a figyelmet az égbolton látható "barátságos" felhőkre...

Zöld, zöld, zöld. Ha süt a nap, minden oké.

Sziklás partok, gyönyörű erdők - amikből a fotó nem sokat ad vissza...

A híres Herkules-torony

Kilátás a Herkules-toronytól

Vendéglátóim, illetve jobboldalt Detlev Göbel (német utazótanító, aki még csak a 7. ngöndróját csinálja)

Szintén a toronynál. Soha de soha nem voltam még ekkora szélben, azt hittem, elvisz...

Nagyon nagy hatással volt rám az óceán, nagyon sokszor eszembe jut azóta is

Itt hívnám fel a figyelmet a két öngyilkos-jelöltre, aki a viharos hullámok közepette valami speckó, nagyon sok pénzért eladható kagylót vagy hasonlót gyűjt, amik csak az ilyen helyeken élnek meg. Gyakorlatilag bármelyik pillanatban összezúzhatják magukat a sziklákon, olyan brutál hullámok voltak. Juan mondta, hogy minden évben van egy tucat haláleset ebből.

Várost nézünk Santiago de Compostelában. Süt a nap!!!!

A katedrális Santiago de Compostelában

Juan sziesztaidőben :)

A buddhista banda :) Nagyon hiányoznak...

Repülővel jöttem haza Alicantéba vasárnap délután, és első dolgom volt lemenni a bícsre és élvezni a nyári napsütést.... Nem tagadom, hogy örültem, hogy "haza" jöttem... :)