2014. május 16., péntek

Ismerjétek meg a brit srácot!

Hadd mutassam be Nektek Danielt, a legjobb fej kollégámat Alicantéban!

Baloldalt

Daniel egy echte angol srác, eredetileg londoni, de Edinburghben (ejtsd: EdinBRAAAH) tanul. Ő szeptember óta dolgozik itt a laborban (júniusig), ez neki ilyen szakmai gyakorlat-szerűség. 

Úgy döntöttem, hogy az alábbi pár soros sztorikon keresztül próbálom meg érzékeltetni, milyen ember is ő :)
  • Először is: miért tartom olyan jó fejnek? Azért, mert értjük egymás humorát, sohasem kell egymásnak magyaráznunk, hogy most éppen mi volt a poén, illetve nem kell felhívnunk egymás figyelmét arra, hogy "Most vicceltem!" Nem úgy, mint MÁS NEMZETEK esetében...

  • Daniel alapvetően egy afféle kis csodabogár (mármint nekem), elég sokszor mintha úgy el lenne kicsit varázsolva. Nagyon muzikális alkat, évekig tanult zongorázni, énekelni. Munka közben is állandóan énekel (kémcsövekkel a kezében, a fülke alatt dolgozva, a mérleg előtt... mindenütt!), és amúgy az a vicc, hogy egyáltalán nem rosszul. Olyan, mint egy rádió, általában random brit dalokat "ad elő". Egyébként kb. olyan hangszíne van, mint Chris Martinnak (Coldplay). Ő a laborrádió :)

  • Néha a poén kedvéért is énekel, a saját maga illetve a mi szórakoztatásunkra. Legutóbb például azzal hülyéskedett, hogy miközben jött visszafelé a másik épületből kávéval a kezében, ilyen acsarkodó hangon énekelt valami operát (mivel a placcon úgysem hallja senki), és annyira belelovalta magát, hogy ahogy egyre jobban keverte a pálcikával a kávét, végül leöntötte magát vele! :))))

  • Mindezek ellenére egyébként egy alapjáraton egy nagyon visszafogott, intelligens és udvarias srácról van szó, akiről számomra csak kb 1 hónap után derült ki, hogy milyen gyagyás.

  • Számomra a legviccesebb "feature" benne, hogy minimum 10 féle brit akcentust tud szimulálni, és ezeket a legváratlanabb pillanatokban húzza elő a kalapjából. Egyik kedvencem, amikor liverpooliul beszél, de a skót az, ami mindent visz :) 

  • Nemcsak vicces, de hasznos is, hogy Danielt ismerem, ugyanis az ő révén fejlődik az angol nyelvtudásom is... Bár ez néha nagyon fárasztó tud lenni, elég kemény munka... Ő ugyanis echte londoni akcentussal beszél (azon belül... nem tudom már, hogy melyiket...), rengetegszer nem értem, amit mond. Egyébként tud ő rendes "gyógyangolt" is beszélni, ha akar. Talán a legeslegelején, kb. egy hétig szépen lassan, tagoltan, artikulálva beszélt, de aztán amikor rájött, hogy mindent értek, teljesen elkanászodott, és mostmár velem is olyan stílusban beszél, ahogy a haverjaival szokott. Ha egy nap nem mondom neki 145ször, hogy "Pardon me?" "Excuse me?" "Could you repeat it?" "I didn' t get this one!", akkor egyszer sem. Szerencsére abszolút birkatürelme van az ismétléshez és a magyarázáshoz.

  • Mint minden normális ember, persze ő is rengeteg szleng kifejezést használ, néha az agyam eldobom egyiktől-másiktól. Csak kár, hogy felejtem őket... Néhány apróság, ami eszembe jut:
    • to mope around = ez az, amikor az ember például vasárnap későn kel, és utána se csinál semmi értelmeset egész nap, csak úgy fekszik a tv előtt egy takaró alatt, és kapcsolgat ide-oda :)
    • to catch some rays = amikor valaki csak úgy napozgat :)
    • "What's the crack?" = "How are you?" ír eredetű szlengül :)
    • kiejtve írom: "defóú" = definitely :)
    • éééés... nem jut több hirtelen eszembe.

  • DE! Amikor már azt hinném, hogy hú, de jó, mostmár ezután sokkal jobban értem majd az angol embereket, ú de király vagyok, olyankor bemutat a egy-egy csoporttársának ebédnél. Ők esznek, beszélgetnek, én meg a hajamat tépem, hogy ez nem lehet igaz! Néha úgy érzem, mintha egy másik nyelvet beszélnének, a felét nem értem. De nagyon aranyosak voltak a múltkor, mert amikor ezt a tudomásukra juttattam, együttérzésből elkezdtek gyógyangolul beszélni :) Az angol nyelvtudásomba vetett "hitem" csak olyankor szokott visszatérni, amikor amerikaiakat hallok beszélgetni a villamoson, és ott meg általában 90%-ot értem (jó, biztos nem texasiak...) :)

  • Danielnél majdnem kivertem a biztosítékot a múltkor azzal, hogy megismertettem vele az "Itt van a kutya elásva" mondást. Totál kiakadt rajta (a vicces értelemben), hogy "De... de... Mit csináltok ti a kutyával? Ti kutyákat öldöstök vagy mi van? Gyáááh" Azóta folyamatosan ezzel szivat. :)

  • Ezzel szemben teljesen ellentétes reakciót váltott ki belőle, amikor meghallotta tegnap az "Eltűnt, mint szürke szamár a ködben" mondást. Annyira megtetszett neki, annyira nevetett, hogy még magyarul(!!!) is megtanulta! Egész jól megy neki, de iszonyat vicces akcentusa van :) Érdekes volt, hogy az "eltűnt" helyett állandóan "eltűnik"-et mond, magától. Lehet elveszett benne egy magyar? :)

  • Nem, nem veszett el. Ez egész biztos. Ugyanis a családja egyszer visszakereste a család történetét, és kb. 1100-ig visszamenőleg nincs külföldi a családban, talán egy svéd, de ennyi. Ennek megfelelően néz is ki, szerintem nagyon brit feje van. Akárcsak a haverjainak. Nézzétek meg!



Na, jó hosszúra sikerült ez a bejegyzés... Holnap megyek Valenciáááábaaa! Jéjjj! Jó éjszakát! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése