A hét ebédje

Találtam egy jó késdobáló tapas-ost a környéken, úgyhogy a helyi munkásemberek közé beolvadva (alig voltam feltűnő) ettem paradicsomos tintahal ööö... izé.. pörköltet... vagy mi a szöszt.. szóval értitek! :D Ja meg burgonyasalátát. Mindezt sörrel :)

Alapvetően finom volt, meg én ugye annyira gazdaságos lény vagyok, hogy nekem ennyi kaja estig kitart :) Annyi baj volt vele, hogy ez a kis adag tintahal-izében annyi fokhagyma volt, amennyit én kb. 5 kiló sültcsirke elkészítéséhez használnék fel... Szóval örüljetek, hogy 2600 km-re vagyok! :)))

Dokumentáltam a történteket:

 A "menü" Még adtak volna hozzá bagettet is, csak nem kértem :) Az egész volt valami 5 euró.

Minden van, ami egy echte helyi késdobálóhoz kell: Hosszú bárpult a kajákkal, sör, bor, játékgép, és a jó munkásember Pedró, aki akkora darab, hogy a háta elfogalja a kép egynegyedét :)